Alapvető készségek
A pulzusszám, a vérnyomás, a légzésszám és a hőmérséklet után az impulzus-oximetria (PO) az 5. legkritikusabb egészségügyi mutató. A hemoglobin (Hb) a vérsejtek fontos összetevője, amely felelős az oxigén szállításáért a tüdőből a test más szöveteibe. A hemoglobinban egyszerre lévő oxigén mennyiségét oxigéntelítettségnek nevezzük. Az oxigéntelítettség százalékban kifejezve a hemoglobin oxigéntartalmának aránya a hemoglobin oxigénszállító képességével. A vér oxigéntelítettsége fontos fiziológiai paraméter, amely tükrözi az emberi test légzési funkcióját, és azt, hogy az oxigéntartalom normális-e vagy sem. A súlyos hipoxia közvetlenül fulladáshoz, sokkhoz, halálhoz és más tragédiákhoz vezet. A fejlett országokban, például Európában és az Egyesült Államokban az emberek nagy jelentőséget tulajdonítanak a vér oxigénjének megfigyelésének, és az oximéter magas penetrációs aránnyal rendelkezik.
Mérési elv
Az artériás pulzálás során a fényelnyelés változásain alapul. A látható vörös spektrumban (660 nm) és az infravörös spektrumban (940 nm) elhelyezkedő két fényforrás felváltva világítja meg a vizsgálati területet (általában ujjbegyek vagy fülcimpák). Az ilyen pulzálások során felszívódó fény mennyisége a vér oxigéntartalmához kapcsolódik. A mikroprocesszor kiszámítja a két elnyelt spektrum arányát, és összehasonlítja az eredményt a memóriában tárolt telítettségi értékek táblázatával az oxigéntelítettség elérése érdekében.
Egy tipikus oximéter érzékelőnek van egy pár LED-je, amelyek a fotodiódával szembesülnek a beteg testének áttetsző részén keresztül (általában ujjbegy vagy fülcimpa). Az egyik LED piros, 660 nm hullámhosszúságú; a másik infravörös, amelynek hullámhossza 940 nm. A vér oxigéntartalmának százalékos arányát úgy számítják ki, hogy megmérjük ezt a két hullámhosszú fényt, különböző abszorpciós rátával, ahogy áthaladnak a testen.